🦏Javan rhinoceros

A jávai orrszarvú (Rhinoceros sondaicus) az emlősök (Mammalia) osztályának páratlanujjú patások (Perissodactyla) rendjébe, ezen belül az orrszarvúfélék (Rhinocerotidae) családjába tartozó faj, egyike a ma élő öt orrszarvúfajnak. A rendkívül ritka állat ugyanabba a nembe (Rhinoceros) tartozik, mint közeli rokona, az indiai orrszarvú, de 3,1–3,2 méteres hosszúságával és 1,4–1,7 méteres magasságával mérete közelebb áll a keskenyszájú orrszarvúéhoz (Diceros bicornis). A többi orrszarvúfajjal ellentétben csak a kifejlett hímek viselnek tülköt, és ez is jóval kisebb, mint a többi orrszarvúé, nem nagyobb 25 centiméternél. A három ázsiai orrszarvúfaj közül korábban a jávai orrszarvú volt a legelterjedtebb. Előfordulási területe magába foglalta a Jáva és Szumátra szigeteket, valamint Délkelet-Ázsiát, Indiát és Kínát. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) súlyosan veszélyeztetett fajnak minősíti ezt a ritka állatot; az indok az, hogy a vadonban már csak nagyon kevés példánya ismert, és állatkertekben sem található egyetlen sem. A nagytestű emlősök között a jávai orrszarvú az egyik legritkább. Az Indonéziához tartozó Jáva sziget nyugati végén levő Ujung Kulon Nemzeti Parkban már csak kevesebb mint hetven példány él. Egy másik állománya is létezett még nemrég, amely a vietnámi Cát Tiên Nemzeti Parkban élt, azonban ez 2011-ben már bizonyítottan kihalt. Ennek a fő oka az orvvadászat, mivel az orrszarvúak tülkének a hagyományos kínai orvoslásban nagy kereslete van. A feketepiacon egy kilogramm orrszarvútülök 50 000-65 000 amerikai dollárt ér. Amikor az európaiak gyarmatosítani kezdték a térséget, a jávai orrszarvú kedvelt vadásztrófeává vált. Élőhelyének elvesztése és a délkelet-ázsiai háborúk, mint például a vietnámi háború, hozzájárultak az orrszarvú egyedszámának drasztikus csökkenéséhez, továbbá az ott élő állomány folyamatos zavarása megakadályozta a visszaszaporodást más néven a természetes reprodukciót. Utolsó vadon élő és védett populációja az Ujung Kulon Nemzeti Parkban található, azonban itt sincs teljes biztonságban, mivel továbbra is veszélyeztetik az orvvadászok, a betegségek, a kis genetikai változatosság és az ennek következtében fellépő beltenyészet. Ez az orrszarvúfaj a vadonban körülbelül 30–45 évet élhet. Eredeti természetes élőhelye a síkvidéki esőerdők, a nedves láprétek és az ártéri területek voltak. Általában magányos állat, kivéve a párzási időszakban, vagy amikor a borjaikat nevelik, illetve dagonyázó pocsolyáknál vagy ásványi sók lelőhelyeinél kisebb csoportban összegyűlhetnek. Az emberen kívül a kifejlett jávai orrszarvúnak nincsen természetes ellensége. Általában kerüli az embert, de ha veszélyben érzi magát, akkor támadólag léphet fel. A kutatók és a természetvédők ritkán tanulmányozzák közvetlenül, egyrészt mert annyira ritka, másrészt mert tartanak attól, hogy a kihalás szélén lévő faj életkörülményeit tovább ronthatják ezzel. Főleg kihelyezett kamerák felvételei és ürülékük alapján mérik fel viselkedésüket és egészségi állapotukat. Az öt ma élő orrszarvúfaj közül a jávai orrszarvú a legkevésbé tanulmányozott. Két felnőtt állatot a borjukkal együtt filmre vett egy kihelyezett kamera. A felvételt 2011. február 28-án a WWF (Természetvédelmi Világalap) és az Indonéziai Nemzeti Parkok Hivatala közzé tette, bizonyítva, hogy a jávai orrszarvú még szaporodik a természetben. 2012 áprilisában a nemzeti parkokért felelős hivatal közzé tett egy másik videófelvételt, melyen 35 különböző példány látható; köztük tehenek borjukkal, valamint párzásra összeállt párok is.

Text: Wikipedia, CC BY-SA 4.0.