🦅Black Vulture

A hollókeselyű (Coragyps atratus) a madarak (Aves) osztályában újvilági keselyűalakúak (Cathartiformes) rendjébe sorolt újvilági keselyűfélék (Cathartidae) családjába tartozó Coragyps madárnem egyetlen élő faja, tehát típusfaja is egyben. Korai leírása már a maja kódexekben is megjelenik. A ma is élő hét újvilági keselyűféle egyike. Előfordulási területe az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részétől egészen Chile középső részéig, illetve Uruguayig tart – ez a terület kisebb, mint rokonáé, a pulykakeselyűé (Cathartes aura), ami egyaránt költ Kanadában és Dél-Amerika déli csücskén, a Tűzföldön is. Megjelenése és angol neve (black vulture) ellenére nem közeli rokona sem a barátkeselyűnek (Aegypius monachus) (angolul: Eurasian black vulture), sem bármily más óvilági keselyűformának (Aegypiinae), lévén az óvilági alcsalád a vágómadárfélék (Accipitridae) családjába tartozik. Főleg a nyíltabb területeket kedveli, mint például az olyan füves pusztákat, amelyeket ritkább erdők és bozótosok tarkítanak. Szárnyának fesztávolsága valamivel kevesebb, mint 150 centiméter. Bár meglehetősen nagytestű madár, a többi újvilági keselyűnél kisebb. Tollazata teljesen fekete. A feje és nyaka teljesen csupasz, szürke. Csőre rövid, de kampós. A család többi tagjához hasonlóan elsődlegesen dögevő, azaz az elpusztult állatok tetemeivel táplálkozik. Emellett eszik tojásokat és zsákmányol újszülött állatokat is. Emberi lakóhelyek környékén étrendjét a szeméttelepeken egészíti ki. Táplálékkereséskor főképp éles látására hagyatkozik vagy más, jobb szaglású keselyűket követ. Mivel nincs alsó gégefője (syrinx), alig ad hangot, az is főképp sziszegés vagy mély torokhang. Tojásait barlangokba, odvakba, vagy ezek hiányában egyenest a talajra rakja le. Évente általában két fiókát nevel, őket visszaöklendezett táplálékkal eteti. Az USA-ban a vándormadarakról 1918-ban létrehozott szerződéssel (Migratory Bird Treaty Act of 1918) védetté nyilvánították.

Text: Wikipedia, CC BY-SA 4.0.